Félemberek és fél narancsok figyelmébe
Annyiszor hallottam már, azt, hogy „keresem a másik felemet”, vagy hogy „elvesztettem a másik felemet”, hogy a párom nélkül csak fél ember vagyok, vagy esetleg valaki bemutatta a feleségét, mint „a jobbik felét”, hogy kezdtem vizualizálni a körülöttem létező rengeteg fantom félembert. Sokkoló. Persze értem én, hogy kell ezt érteni. Nem fizikailag, persze. Azért számomra mégis kérdéseket vet fel a dolog.
A metafora ókori alapja
Sokan hisszük, hogy életünk során meg kell találnunk a „másik felünket” – azt a személyt, aki teljessé, boldoggá tesz bennünket, aki mellett kiteljesedhetünk… Ez az elképzelés mélyen gyökerezik kultúránkban, és már Platón híres művében, a Lakomában is megjelenik. Arisztophanész története szerint az emberek egykor gyönyörű, gömbölyű, teljes lények voltak, (négy keze, négy lába „gömbölyű nyakán két arca, egymáshoz teljesen hasonlóak, és a két szemközt néző orcának egyetlen kobakja”[1] ) akiket, – mert „erejük, hatalmuk iszonyatos volt, ádáz felfuvalkodásban feszengtek, az istenekre is kezet emeltek” – Zeusz végül kettévágott, majd parancsára Apollón behegesztette a sebeiket. A bájos sztori szerint azóta mi (fél)emberek mindannyian sóvárgunk a másik felünk után, vágyakozunk, hogy újra teljessé válhassunk. Szép történet… Illetve annyira azért nem. De érdekes. Érdekes és tanulságos elolvasni.
Mindenesetre a félember gondolat elég romantikus, és sokan érzik úgy, hogy valóban arra születtek, hogy megtalálják azt a különleges valakit, akivel kiegészítik egymást. Talán van is, akinek sikerül, de ez, azt hiszem, inkább a kivétel. De vajon tényleg „félemberek” vagyunk, akik csak egy másik által válhatunk teljessé?
A teljesség önmagunkban kezdődik
A kb. 2500 éves történeten alapuló metafora szerint tehát, az eredetileg szép gömbölyű egész narancsok most kettévágva bolyonganak, és keresik a másik felüket. (Mondjuk ezt sem nagyon értettem, hogy a fél narancsok hogy keresnek bármit, amikor gurulni sem tudnak, vagy ha el is indulnak, hamar „arcra” esnek.)
Valahogy én inkább úgy képzelem, hogy a sok, kissé nyomi, alaktalan, messze nem gömbölyű narancs (aki pl. én vagyok) döcögve, de derűs lelkesedéssel gurul az útján, fejlődve, alakulva kigömbölyödik és így találkozik egy-egy másik naranccsal, aki, hasonlóan tökéletlenül halad az útján és aki hosszabb vagy rövidebb ideig társául szegődik, hogy együtt guruljanak tovább egymást támogatva egyéni vagy közös céljaik felé. De az eredeti mese nem ez…
Egyedül – vagy társsal
Pedig lehetne akár ez is, hiszen a szerelem és a társ fontos része (lehet) az életünknek, mégsem jelenti azt, hogy csak általa válhatunk teljessé. Sőt. Minél teljesebbek vagyunk, annál jobban érezzük magunkat akár társ nélkül is, de amikor találkozunk egymással, annál jobban fog működni a kapcsolatunk. A valódi teljesség önmagunkból fakad – abból, hogy erős önismerettel és önértékeléssel rendelkezünk. Ha saját magunkban találjuk meg a stabilitást és a belső egyensúlyt, akkor egy kapcsolat is sokkal kiegyensúlyozottabb és egészségesebb lehet. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk társra, hanem inkább azt, hogy nem kívülről, valaki mástól várjuk a megerősítést, az önbecsülésünket vagy boldogságunkat.
Miért fontos a belső teljesség?
Azok az emberek, akik energiát szánnak a fejlődésre és saját magukban is teljesnek érzik magukat, nem azért keresnek kapcsolatot, hogy pótolják, ami hiányzik belőlük, hanem hogy megosszák azt, ami már megvan bennük. Ha stabil önértékeléssel rendelkezünk, képesek vagyunk nyitottak és adakozók lenni egy kapcsolatban, nem pedig elvárásokkal és szükségletekkel terheljük.
Az önismeret és az önértékelés fejlesztése abban is segít, hogy nehéz helyzetekben, egy veszteség esetén, például a munkahely vagy egy szeretett személy elvesztése után is megtaláljuk a belső erőt a továbblépéshez. Amikor belsőleg elég erősek vagyunk, képesek vagyunk megtartani az egyensúlyt a legnagyobb érzelmi viharok közepette is. A gyász is könnyebb, ha az önértékelésünk stabil alapokon nyugszik, hiszen nem válunk teljesen védtelenné a veszteséggel szemben.
Mit tehetünk a teljesebb önmagunkért?
Az önismeret mélyítése és az önértékelés optimális szintjének elérése jó cél lehet. Ez szolgáltatja a stabil alapot a személyiségünk kiteljesedéséhez ahhoz, hogy egyedül is egésznek érezhessük magunkat. De hogyan építhetjük fel ezt a belső stabilitást? Íme néhány gyakorlati lépés, amely segíthet elérni a teljesebb önmagunkat.
Önreflexió és tudatosság
Az első lépés a teljesebb önmagunkhoz az önreflexió. Fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy mélyen elgondolkodjunk az érzéseinken, a gondolatainkon és a viselkedésünkön. Mit érzünk különböző helyzetekben? Hogyan reagálunk a kihívásokra? Milyen minták jelennek meg az életünkben? A tudatosság fejlesztése segít abban, hogy jobban megértsük önmagunkat, és azonosítsuk, mely területeken van még szükségünk fejlődésre. Elindulhatunk az űton egyedül is, de kereshetünk támogató közösséget, vagy szakember segítségét is kérhetjük. A társas támogatás nagyban erősítheti az önismeretet és az önértékelést, ha tükröt tart, és építő visszajelzésekkel, jó kérdésekkel segíti a fejlődést.
Elfogadás és szeretet önmagunk iránt – BFF – Best Friends Forever 🙂
Gyakran előfordul, hogy túl kritikusak vagyunk magunkhoz. Az önismeret része az is, hogy megtanuljuk elfogadni a hibáinkat és gyengeségeinket. Ez nem azt jelenti, hogy lemondunk a fejlődésről, hanem hogy tudatosítjuk, mindenki hibázik, és ettől még nem leszünk kevesebbek. Az önszeretet kulcsfontosságú a belső teljesség érzéséhez: bánjunk magunkkal úgy, ahogyan egy jó barátunkkal bánnánk.
Kis célok kitűzése és elérése
Az önértékelés egyik fontos építőköve a sikerélmény. Tűzzünk ki magunknak elérhető célokat, amelyek apró lépésekben vezetnek el a nagyobb változásokhoz. Minden egyes elért cél erősíti az önbecsülést és azt az érzést, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket. Ez nemcsak a motivációt növeli, hanem segít abban is, hogy kompetensnek és értékesnek érezzük magunkat.
Kapcsolódás másokkal és támogatás kérése, elfogadása
Bár a belső teljesség elérésére törekszünk, az emberi kapcsolatok továbbra is fontos szerepet játszanak az életünkben. Olyan emberek társaságát keressük, akik támogatnak, és segítenek abban, hogy magabiztosabbak és stabilabbak legyünk. Ne féljünk segítséget kérni vagy elfogadni, ha szükségünk van rá – ez is része az önértékelés fejlesztésének.
Folyamatos tanulás és fejlődés
A teljesebb önmagunk eléréséhez elengedhetetlen a folyamatos önfejlesztés. Az élet mindig változik, és mi is vele változunk. Legyünk nyitottak új tapasztalatokra, tanuljunk meg új dolgokat, és merjünk kilépni a komfortzónánkból. Az önismeret és önértékelés nem egy befejezett állapot, hanem egy folyamat, amely során egyre közelebb kerülünk ahhoz, akik valójában vagyunk.
Tudatos jelenlét gyakorlása (mindfulness)
A teljesség megéléséhez elengedhetetlen, hogy képesek legyünk a jelenben lenni. A tudatos jelenlét segít abban, hogy jobban megéljük a pillanatot, stabilabbá váljunk és megtaláljuk a belső nyugalmunkat. A tudatos jelenlét megélése többféleképpen történhet. Ez lehet egy meditációs gyakorlat, egy egyszerű légzőgyakorlat, vagy akár egy imádság is, ha ez közelebb áll hozzánk. A lényeg az, hogy megtanuljuk a jelen pillanatra figyelni, és ne engedjük, hogy a múlt hibái vagy a jövő félelmei befolyásolják önértékelésünket, vagy elvonják figyelmünket a jelen lehetőségeiről.
A másik feledre van szükséged vagy a teljes önmagadra?
Az önismeret és önértékelés megszerzése tehát nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk társra, hanem azt jelenti, hogy teljes emberként kapcsolódunk valakihez, aki szintén teljes egész. Ketten együtt olyan egységet alkothatunk, amelyben mindkét fél erős és stabil, és együtt még jobb, együtt még többre lehetünk képesek. Két együtt guruló, gömbölyű narancs… Az igazi, teljes értékű kapcsolat két teljes ember között jön létre, nem azért, mert valami hiányzik belőlünk, hanem azért, mert meg akarjuk osztani azt, amit már önmagunkban és a világban megtaláltunk.
Félemberek és fél narancsok, induljunk el a teljesség felé …
„Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, … hanem
merülj önmagadba…”
Weöres Sándor: A teljesség felé
—–
Ha úgy gondolod, szívesen dolgoznál velem, írj egy sort ide.
[1] Platón: Lakoma. Fordította Jánosy István: https://mek.oszk.hu/06100/06151/06151.htm#19
Fotó – Unsplash – Odiseo Castrejon és Sandra Seitamaa
Vigyázz, süti van az agyadban!