(Olvasási idő 4 perc)
Ne higgy el mindent, amit gondolsz! Lépd át az árnyékodat és érd el, amit szeretnél
- Nyuszika és a medve fűnyírója
Gátló hiedelmek, rögzült, korlátozó működések…
Amikor előkerül, milyen jó lenne valamit elérni, valahová eljutni saját személyes fejlődési utunkon, megteremteni egy egészséges egyensúlyt, (lefogyni és nem visszahízni azt a 10-15 kilót, elérni a beosztottaknál, hogy elfogadjanak vezetőként, harmonikus családi életet élni, magabiztosabban kommunikálni stb.) de valahogy nem sikerül, akkor kétféle alapvető helyzettel találkozom.
Az egyik, amikor valaki határozottan halad az útján, küzd, dolgozik, és nem érti, mégis miért nem kerül igazán közelebb a céljaihoz. A másik, amikor valaki tudja, hogy miért nem sikerül, és ebbe bele is nyugszik.
Ha most ezt az írást olvasod, esélyes, hogy te is valamelyik fenti csoportba tartozol.
Az első esetben először is perspektívaváltásra van szükség, hogy megláthasd, merre is haladsz, mert könnyen lehet, hogy a megszokás erős gravitációs hatása miatt csak körben jársz, saját rögzült működéseid mentén.
A második esetben érdemes a miérte(ke)t alaposabban megvizsgálni, mert van néhány tipikus, mélyen gyökerező mintázat, amely akadályozhat céljaid elérésében.
5 TIPIKUS GONDOLATI CSAPDA, amelyet magunknak állítunk és amit FELEJTSÜNK EL GYORSAN!
- ÉN ILYEN VAGYOK – ÉS VÁLTOZATAI…
- A családban senkinek nem volt ritmus- vagy üzleti érzéke, jó hangja, hallása, ehhez, vagy ahhoz tehetsége, – hát, nekem sincs, úgyhogy nem vágok bele, sosem táncolok, és persze mindenkinek jobb, ha nem éneklek.
- Nekem nincs elég kitartásom, hogy ezt végigcsináljam.
- Tudom, hogy türelmesebbnek/kedvesebbnek/határozottabbnak… kellene lennem, de én már csak ilyen vagyok…
- Nekem ez úgysem fog összejönni / Béna vagyok ehhez…
Saját magunk beskatulyázása, leértékelése az egyik leggyakoribb és legbénítóbb gondolati csapda. Ha el is hisszük, amit mondunk – márpedig, miért ne hinnénk – akkor garantált a helyben járás. Ami ilyenkor legtöbbünket öntudatlanul irányít, az vagy a kudarctól és az ismeretlentől való félelem, a „Mit fognak rólam gondolni/ mi lesz, ha nem sikerül?” ijesztő képe, vagy szimplán a komfortzóna kényelme. Visszatart az „Akkor változtatnom kellene magamon, ahhoz meg elhatározás és egy csomó erőfeszítés kellene...” alapból cseppet sem vonzó perspektívája. Inkább maradunk a már ismert, megszokott helyzetben, legyen az időnként bármilyen kellemetlen is. Ha valamilyennek látom magam, annak megfelelően igyekszem viselkedni, nehogy szembe kerüljek az elképzeléseimmel. A kognitív disszonancia kényelmetlen „viselet”, nem viseljük jól.
2. Ő AZÉRT SIKERES, MERT JÓ HELYRE SZÜLETETT / JÓKOR VOLT JÓ HELYEN / NEKI SZERENCSÉJE VAN …
Aha. Mint a csatár, aki a gólpassz érkezésekor épp a pálya megfelelő pontjára érkezett. Hárítjuk a felelősséget, pedig ha Edisonnak a tízezredik próbálkozásra sikerült, néhányszor akár én is nekifuthatnék még, nem? A siker mögött az esetek óriási többségében kegyetlen nagy munka áll. Egyszerűbb a szerencsére fogni, mint kitartóan dolgozni a céljainkért, lásd a komfortzóna kényelmét az előző pontban.
3. ÚGYIS TUDOM, HOGY MIT FOG MONDANI/CSINÁLNI, TUDOM, MI LESZ A VÉGE…
Akkor hajrá, tessék lottózni! A jövőbe látás és a gondolatolvasás remek, jól jövedelmező tudományok, bár anno Püthiának is csak úgy jött be, hogy homályosan fogalmazott. Olyan ez, mint a nyuszika és a medve fűnyírója sztori * (lásd alább). Addig mondogatom magamnak, amíg el is hiszem. Ha a fejembe veszek valamit, mindent el is követek, hogy igazam legyen, mert a kognitív disszonancia nem fincsi, lásd az első pontot. Igazán felmerülhetne, hogy akár jól is kijöhetek belőle. Amúgy meg hasznos lehet alaposan megnézni, hogy az ilyen hozzáállással mit veszíthetek.
4. MINDIG EZ VAN / SOSEM SIKERÜL / MINDENKI HÜLYÉNEK NÉZ / SENKI NEM VESZ KOMOLYAN…
Az általánosítás a tapasztalatok levonásánál fontos eszköz, de egyedi esetekre nem szerencsés messzemenő következtetéseket levonni. Azért, mert valamire volt már példa, az ellenkezője is előfordulhat. Saját sebeinket hosszasan nyalogatni lehet, de nem érdemes. Adjunk esélyt magunknak és másoknak is a fejlődésre, ne essünk az önmagát beteljesítő jóslat (kapcsolódó írások itt és itt ) csapdájába…
5. EZ NEM LESZ JÓ, MERT… / NEM KEZDEK BELE, MERT… / NEM MEGYEK, MERT…
Ha be akarom bizonyítani, hogy valami miért nem fog működni, jó eséllyel sikerülni fog, és hurrá, örülhetek majd, hogy igazam volt. Tényleg örülni fogok? Az eredményes és sikeres (a „szerencsés”) emberek a MIÉRT NEM helyett a HOGYAN IGEN filozófiáját vallják. Ha azzal kezdjük, hogy valami miért nem lehetséges, mindjárt gondoljuk végig és tegyük hozzá, hogy hogyan lehetne mégis. Kitartó odafigyeléssel, tudatossággal át tudjuk állítani a gondolkodásunkat.
Érdemes fejben tartani, amit Henry Ford óta tudunk és közhelynek tekintünk: hogy akár azt hisszük sikerülni fog, akár azt, hogy nem, igazunk lesz.
SÜTIKET HASZNÁL AZ AGY?
Az agyunk úgy működik, mint egy megrögzött, rossz detektív. Nem tud objektív lenni, bizonyítékokat keres arra, ami a meggyőződése. Van egy szűrője – a RETIKULÁRIS AKTIVÁLÓ RENDSZER – ami a saját magunk által kódolt programoknak megfelelő információt vadássza és engedi át a rendszeren. Nem az „igazság” fog kiderülni, hanem az, hogy igazunk van, ami azért nem feltétlenül nagy boldogság, és nem mindig nagy dicsőség. (Lásd Besenyő I.V. – igazam van – Istvánt :)) Agyunk a hiedelmeinknek megfelelő dolgokra keresi a bizonyítékot, a biztonságos önigazolást tekinti egyik legfőbb a feladatának.
Ha azt hiszed, hogy ügyetlen vagy, hogy nem vagy szerethető, hogy nem fog sikerülni, az agyad az ezt igazoló információkat vadássza, gyűjti és továbbítja a tudatodnak… Érdemes olyan programot írni, amellyel jól érezzük magunkat és amely a céljainkhoz vezet.
Hogy is működnek az internetes SÜTIK?
A sütik egy figyelő rendszer részei, amelyek rögzítik netes működéseidet – ez alapján dobálja a rendszer, ami téged érdekel, amire rákerestél – ebből kapsz még és még. Ha viszont az interneten más irányba fogsz keresgélni, más és más témájú cikkeket, reklámokat, ajánlásokat fogsz kapni.
A rögzült negatív gondolatok, hiedelmeink elfelejtése persze nem megy varázsszóra, de saját magunkat hasonlóan lehet programozni, és hasonlóan lehet aztán élethelyzetünk és céljaink mentén átírni a kódokat. Nem egyszerű, mert a programot öntudatlan robotpilótánk olvassa, ő értelmezi és működteti életünk nagy részét: szokásainkat. A változtatás nem fog sikerülni egyik napról a másikra, tudatosságot, kitartást, folyamatos készenlétet igényel, viszont az eredmény miatt hosszútávon biztosan megéri.
———————————————————–
*Azok kedvéért, akik nem ismerik a „tanmesét” itt egy rövid verzió:
Nyuszika kedvetlenül konstatálja, hogy füvet kellene nyírni, de nem működik a fűnyírója. Amint duzzog magában, beugrik neki, hogy beszélték az állatok, milyen jó kis kerti gépeket vett a Medve: rotációs kapát, sövényvágót, meg valami szuper fűnyírót. El is határozza, hogy átvág az erdőn és elkéri tőle egy-két órára. Miközben nekiindul, eszébe jut, milyen régen beszélgettek utoljára a Medvével, aki valahogy mostanság mogorvának tűnt. Igen, a Csiga is mondta, hogy a Medve morcos és kelletlen, alig fogadta a köszönését. Mindegy – gondolja Nyuszika menet közben, – csak nem haragszik rám, csak kölcsönadja azt a jó kis fűnyírót.
Megy mendegél, de egyre lassabban, egyre kevesebb meggyőződéssel. Az jár a fejében, hogy tulajdonképpen a Medve irigy és utálatos, ha rossz napja van, még ordítani is fog vele. A Mókus is azt mondta, hogy egy vén hülye, akit jobb elkerülni az utóbbi időben. Igen, hiába megyek – gondolja Nyuszika – tuti paraszt lesz, nem fogja odaadni. Mire odáig jut magát hergelve, hogy ő inkább inkább hazamegy, a Medve meg dögöljön meg, mert csak henceg az új cuccaival, meg a menő motorjával, megérkezik a házhoz. Medve koma épp kilép az ajtón és barátságosan köszön: Szia Nyuszika, miszél hozott? Mire Nyuszika: Tudod mit Medve? Cseszd meg a fűnyíródat!
———————————————————
fotó: Alevision.co