Mezítlábas fekete, mint a boldogság záloga

Boldogságra programozva…

Hogyan működik a hit? Nem a vallásos hitre gondolok, bár talán nincs is alapvető különbség. Az érdekel, hogy miért működik valami pusztán azért, mert azt hiszem, hogy működik. Mondjuk a placebó. És ha a sóoldat működhet fájdalomcsillapítóként, lehet-e a kávé a boldogság záloga?

Lássuk csak… Kávét csak feketén, cukor és minden nélkül, „mezítláb” iszom. Pedig nem szeretem igazán. Legszívesebben tejjel innám, olyan édesen, mint az oviban. Imádtam az ovis maci (maláta-cikória) kávét! De tejet jó ideje nem iszom, a cukor meg ugyebár nem opció. 2013 előtt a fekete szóba sem jöhetett. Rémesen keserű, miért büntetném magam vele?

Keserűség kívül-belül…

Aztán rájöttem, hogy a kávé nem is keserű azokhoz a keserűségekhez képest, amik amúgy megtalálhatnak. Jó kis mélypont volt. Aztán bevillant, hogy talán azért kaptam a pofont, mert kevés volt a keserűség a mindennapjaimban. Valakinek feltűnhetett, hogy csupa móka és kacagás az életem: szeretet, család, sikerek, elismerés, boldog jövőkép…  

Naja. Aztán jött a hidegzuhany, hogy kedves Pelikán elvtárs, az élet nem habostorta, tessék szíves felébredni. De elhatároztam, hogy mint az egyik kedvenc népmesémben az öregasszony a halált, kicselezem a sorsot és hogy eltereljem magamról a figyelmet, kávézni fogok. Szájon át veszem magamhoz a keserűséget és nem engedem a lelkemhez. Lehet, hogy ha rajonganék érte, akkor nem működne, de így, hogy nem ízlik különösebben, eddig egészen bevált. Már meg is szoktam…

Nem kell egészen komolyan venni, de azért jó tanulni magunkat…

Szociális, „bajmegelőző” kávézó vagyok. Szívesen ülök be kávézókba, vagy csatlakozom baráti, munkahelyi kávézókhoz és időnként azon kapom magam, hogy a mandula-, vagy rizstejes kávékat kezdem megszeretni. Olyankor szigorú feketére fogom magam. Nehogy már észre vegye valaki valahol az Édes-Keserű Egyensúly Hivatalában, hogy megint nagyon elbillen a mérleg. Nem, nem! Élvezem az édes életemet és iszom rendíthetetlenül a keserűt.

Sőt. Gyakran otthon, egyedül is készítek egy keverőst, vagy benyomom a gombot az ajándékba kapott kávéfőzőn. Előveszem az aktuálisan kedvenc kávés csészémet (jó, inkább teás, mert számomra a hosszú kávé az ideális választás) és a gyönyörű porcelánból lassan elszürcsölgetem a fekete levest. Mert nekem is hátra volt még, nekem is járt a nehézségekből.  Úgy döntöttem, bevetek néhány óvintézkedést, a konkrét keserűséget pedig kiváltom ezzel, hátha bejön. Ezt a részét nem gondoltam túl, de a kávézás az életem része lett: a keserű ízzel és mellékhatásként a feltöltő lelassulásban megragadható kellemes érzésekkel.

Tudományos és nem annyira tudományos kísérletek

Jó ideje már rettentően érdekelnek az agyunkban, elménkben, tudatunkban rejlő lehetőségek, az, hogy milyen tudományos magyarázata van az önmagát beteljesítő jóslatnak, hogy a placebó és a nocebó hogyan hat. Rengeteg kutatás, kísérlet, elmélet elérhető a témában… Nem vagyok tudós, de élvezettel olvasok, tanulok és saját szakállamra figyelem a környezetemet, meg persze, ha alkalom adódik, óvatosan „kísérletezem”. Az így is egészen jól látszik, milyen ügyesen gátoljuk vagy inspiráljuk saját magunkat, persze többnyire nem a tudatos tervezés következményeként. A rögzült minták ugyan azokat az eredményeket hozzák. Ha jól működnek, akkor pipa, de ha változtatni szeretnénk, nem csak a napi mozgás és a táplálkozás tekintetében kell beiktatnunk valami frissítő, egészséges újdonságot, hanem a hitrendszerünket is át kell programoznunk. Ez pedig nem megy gombnyomásra, mint a gépesített kávéfőzés.

Lehet, hogy hülyeség?

Szóval, az egyik első, egészen kevéssé (sem) tudományos, teljesen spontán induló és immár 8 éve folyó egyszemélyes kísérletem a kávé lelki keserűségre gyakorolt pozitív élettani és pszichés hatásának vizsgálata. Sokaknak említettem már ezt, legtöbbször elnéző mosolyt vagy zavart pillantásokat kiérdemelve: „Nemtom, mi ez a hülyeség, amúgy a nő egész normálisnak tűnik…”. Nem zavarnak túlzottan a kételkedők. Ahogy de la Mancha lovagja, én is átsiklom az elbizonytalanító tényezőkön. Mert a kísérlet eredménye eddig meggyőző. A program teszi a dolgát, a kávé keserű, az élet édes.

Persze valószínűleg csak babonás bebeszélés az egész, de ha ez a boldogság záloga, akkor hajrá placebó-kávé, tessék hatni! Mert ezek ilyen dolgok. Ha hiszem, hogy működik, akkor működik. Tényleg. Ki lehet próbálni. Találd meg az utad és programozd magad boldogságra!

---

Fotó: GaraKata